Természetes mozgások
Mert mozogni annyi, mint élni!
A szabad helyváltoztatás elemi ösztönünk, épp úgy, mint bármely állatnak a Földön. Az ember születésétől fogva mozog. Ugyan kezdetben még csak reflexesen, de napról napra egyre inkább urává válik a testének. A fejemelésből, forgás, kúszás, mászás majd járás lesz, a világ pedig szépen, lassan kitárul.
Tartalom
- A fundamentális mozgáskészségek
- Az ideális mozgáskultúra
- Az animal flow
Az ember szomatikus fejlődése során az izomzat és a csontozat, az idegrendszer és a keringési rendszer szép, fokozatosan növekszik és válik egyre érettebbé. Ezzel összhangban a mozgásrepertoár is kiszélesedik:
- hely- és
- helyzetváltoztató, valamint
- finommotoros mozgásokat sajátít el, részint ösztönösen, részint a környezeti megfigyelései alapján a gyermek.
A mozgás a mindennapi élet része, állandóan újdonságokat, felfedeznivalókat, új tapasztalásokat ad, amelyek ezeken túl, egyre ügyesebbé, gyakorlottabbá tesznek bennünket.
A fejlődés szerves része, hogy a természetes mozgásformákat változó körülmények között próbáljuk ki, azaz megtanuljuk szabályozni a mozdulatokat. Ezért vagyunk képesek például a különböző magasságú lépcsőfokokon felmenni vagy terepen futni.
A fundamentális mozgáskészségek
A természetes mozgásokat 3 fő csoportra oszthatjuk, melyek között van átfedés- összefüggés.
A lokomotoros (helyváltoztató) mozgáskészségek közé tartozik többek között:
- a járás, futás
- az oldalazás
- a fordulás, irányváltoztatás,
- a szökdelés,
- a kúszás, mászás vagy
- a csúszás.
Egyszerű mozgások, amelyeket te is nap, mint nap végzel valószínűsíthetően.
A stabilitási (helyzetváltoztató) mozgások közé:
- a lendítéseket, körzéseket,
- hajlításokat és nyújtásokat,
- fordulatokat,
- emeléseket,
- a különböző támaszokat,
- gurulásokat, átfordulásokat,
- eséseket és dőléseket, vagy
- a függéseket, lengő mozdulatokat soroljuk.
A harmadik nagy csoport a finommotoros mozdulatoké, amit sokan tévesen az íráskészséggel azonosítanak, noha a kör sokkal szélesebb:
- a gurítás,
- az eldobás és elkapás,
- a rúgás, vagy labdavezetés (kézzel és lábbal egyaránt)
- az ütés,
- a tárgyak megfogása,
- az eszközök használata
mind-mind ide tartoznak.
Láthatod, hogy ezen mozgásformák döntő többsége elemi készségünk. Ezekre épülnek a bonyolultabb, összetett mozgásminták.
A természetes mozgásokat ideális esetben 0-6 éves kor között sajátítja el az ember, majd iskolás korban erre alapozva kezdődik a sportmozgások tanítása. Ha ebben a korai, fogékony időszakban valamiért nem sikerül szilárd alapokkal megtanulni a fundamentális mozdulatokat, az az egész életre kihat. Ezért is kulcsfontosságú már gyermekkorban megszerettetni a mozgást.
Az ideális mozgáskultúra kialakítása a későbbi életkorban már nehezebb, de a természetes mozgásokhoz visszanyúlva bármely életkorban elkezdhető! Sőt, érdemes is az alapokkal kezdeni.
Egyrészt így az ízületek, izmok és a csontozat kellően rugalmassá tehető, hogy egy bonyolultabb mozgáskombinációt is sikerrel végre tudj hajtani.
Ha pl. évek óta az íróasztal mögött ülsz, és most sportolásra adod a fejed, nem egy ritmikus sportgimnasztikával kell kezdened, hanem azzal, hogy a természetellenes testhelyzetek miatt beszűkült mozgástartományaidat kitágítod, a tested felkészíted a sportmozgásokra.
A tested megszokott mozgásmintái meghatározó szerepet játszanak pillanatnyi és a jövőben várható egészségi állapotodban is. Ezért fontos, hogy a tudattalan, reflexesen végrehajtott mozdulataid is helyesen kivitelezd. (Tessék kihúzni a görnyedt hátad olvasás közben is!)
A gyermekkorban megtanult ösztönös mozgásokat idővel „elfelejtjük”, ha nem gyakoroljuk rendszeresen. Gondolj csak bele, hogy egy 1 éves baba tökéletesen tud guggolni, felnőtt korunkra, ha nem gyakoroljuk, akkor vagy földre huppanás vagy egy rosszul kivitelezett, ízületgyilkos tornagyakorlat lesz belőle.
Az ideális mozgáskultúra
Az lenne a cél, hogy a gyermeki flexibilitást megőrizd, az elsajátított készségeket megtartsd. Ehhez képest sokan ülőmunkát végzünk, kényelmes autókkal közlekedünk és a kanapén tespedve nézzük az Exatlont.
A modern életvitel mozgásszegénnyé teszi az életet, ami testi és lelki oldalról egyaránt komoly hatást gyakorol ránk. Elég csak a stresszlevezetésre (annak hiányára) gondolni, vagy arra, hogy tulajdonképpen nem normális dolog 30 évesen mozgásszervi panaszokkal ülni az SZTK-ban.
Ugyanígy a szájon át lélegzés, vagy az ernyedt testtartás is a leromlott mozgáskultúra jelei. Ha nem szabsz idejében gátat a negatív spirálnak, hamar mérhető lesz az életminőséged romlása, hiszen az idegrendszer a legkisebb ellenállás irányába menekül. Azaz még kevesebb mozgásra ösztönöz, ami további beszűküléseket okoz, hogy kerülje a sérüléseket, fájdalmakat (és ezek a természetellenes testtartások, mozdulatok újabb panaszokat szülnek).
Ördögi kör, aminek a vége nem fog tetszeni.
A tested tudattalanul is kerülni fogja a fájdalompontokat, hogy kímélje a szomatikus idegrendszert, ez pedig a jó mozgásprogramok felülírásával, rossz beidegződésekkel jár együtt. A rosszul kivitelezett mozdulatok újabb terheléseket okoznak, ami újabb menekülőutakat ösztönöz, így „kompenzál” folyamatosan a tested.
Ezzel az igazán a nagy baj, hogy ha megszünteted a fájdalmat (kezeléssel, gyógyszerrel…), a rossz beidegződés megmarad. Az idegrendszered a helytelen mozgásmintákhoz fog visszanyúlni mindaddig, amíg nem tanítod meg újra a helyesekre.
Ennek a legjobb módja, ha az alapoktól kezded, és a természetes mozgások helyes végrehajtását újratanulod, mintha ismét óvodás lennél.
Azaz guggolj le a tükör előtt vagy vedd videóra a mozdulatod és nézd meg, hol rontasz. Majd kezdd újra, odafigyelve a hibákra, és próbáld a teljes mozgástartományban megcsinálni a mozdulatot.
Egy sor helyes mintát találsz a Youtube-on hozzá, így lesz összehasonlítási alapod.
Tedd meg ugyanezt a szökelléssel, a fekvőtámasszal, a kúszással stb.
Meg fogsz lepődni, hogy mennyire máshogy csinálod a gyakorlatokat, ha eddig nem figyeltél rá oda, hogy helyes mozgásmintákat alkalmazz!
Ha már jól mennek az alapmozdulatok, ismerkedj meg egy naturális mozgásformával: az Animal flow-val!
Az animal flow
Az animal flow egy amerikai fitneszgurutól, Mike Fitch-től származik. Pályafutását ő is a klasszikus edzőtermi testépítéssel kezdte, de idővel egyre több ízületi és izomfájdalma lett. Ez ösztönözte arra, hogy a népszerű fitnesz vonalnak hátat fordítson, és saját testsúlyos edzéseket kezdjen el végezni.
Kidolgozta a természetes mozgásformákra épülő Animal flow edzésmódszert, ami állati mozgásokat utánoz. A gyakorlatainak a nagy részét tenyértámaszon, a talajhoz közel kell kivitelezni, ez különbözteti meg például a capoeirától, vagy az ehhez hasonló, „táncos” mozgásformáktól.
„Több primitív mozgásforma él a génjeinkbe kódolva, mint gondolnánk.”- mondja Fitch.
A módszer dinamikus, harmonikus mozdulatsorokból áll, amelyekbe áramlatszerű átkötés van az egyes gyakorlatok között. Kívülről nézve egy rendkívül légies, könnyed mozgásformának tűnik, mint a balett. Azonban a végrehajtás nagyon is megköveteli a testi erőt, a terhelhető, dinamikus izomzatot, a koordinációt és az egyensúlyérzéket.
Az animal flow edzésgyakorlatai közé tartozik például:
- a békaugrás,
- a medve- vagy kacsa járás,
- a nyusziugrás,
- a kobrafekvőtámasz vagy épp
- a rákjárás
Ízelítőül nézd meg Lisa Chaves 5 perces kezdőknek készített gyakorlatsorát. Ebben a videóban jól láthatod, hogy a mozdulatokat a teljes mozgástartományban lassan, és a tökéletességre törekedve végzi az instruktor.
Az Animal Flow-ról bővebben Fitch oldalán olvashatsz.
A mozgás természetes formája mindenki számára biztonsággal ajánlható, sőt! Az alapmozdulatok rendszeres gyakorlása visszaadja a mozgás szabadságát, az uralmat tested felett.
